2017. december 31., vasárnap

Pillangó a holdfényben - Hatodik fejezet

Sziasztok, hosszú idő után ismételten megérkeztem, új fejezettel. Több mint egy hónap telt el, de azért remélem, nem felejtette el mindenki a történetet. Jó szórakozást hozzá, remélem tetszeni fog!
*****
Jihun

2017. november 26., vasárnap

Pillangó a holdfényben - Ötödik fejezet

Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet, bár egy kicsit több kihagyással, mint terveztem. Kissé összecsaptak a fejem felett a hullámok mostanában, de itt van, megérkezett. Jó szórakozást hozzá, és kérlek, hagyjatok magatok után nyomot! 
*****

2017. november 3., péntek

Pillangó a holdfényben - Negyedik fejezet

Sziasztok, megint megjöttem az új fejezettel. Jó szórakozást hozzá! 
*****

2017. október 26., csütörtök

A legemlékezetesebb nap (Back Again OS)

Az egyetlen dolog, ami miatt végigdurciztam az esküvőnk előkészületét, az az volt, hogy a ruhán kívül semmit sem választhattam ki én, mindent Seungjun csinált.  Még a csokrot is. Igen, a csokrot is. Tökéletessé akarta nekem tenni ezt a napot, olyanná, amit sosem felejtek el. Egészen a ceremóniáig nem is láthattam semmit sem a teremből, sem a díszítésből, még a terítők színét sem tudtam.
Akármennyire is átkozódtam, bármennyit is veszekedtünk emiatt a szerelmemmel, azt kell, hogy mondjam, megérte. Mikor édesapám oldalán – még a rokonságomat is meghívta, és a repülőjegyüket is fizette, kész őrület – beléptem a terembe, minden gondot és aggodalmat elfelejtettem. Gyönyörű volt, mindent a kéknek különböző árnyalatai uraltak, mintha egy esős nyári éjszakában lennénk. A félhomályt, ami uralkodott, csak az oltárt kiemelő világítás törte meg, ahol párom már ott várt rám.
Az öltönye nem fekete volt, de nem is fehér. A díszítéshez öltözött, acélkék színű zakót és nadrágot viselt, amit mintha csak rá szabtak volna. Egyedül én öltöztem hószínű ruhába, valószínűleg még a meghívón is rajta volt, hogy senki más ne húzzon világosat. Kitűntem, és úgy éreztem, tényleg rólam szól ez a nap.
A tanúm Anett volt, melegen rám mosolygott, amikor odaértem mellé. Apa Seungjun kezébe helyezte az enyémet, de figyelmemet nem tudta elkerülni az a szúrós pillantás, amit még rá vetett, mielőtt megfordult és visszament a helyére.
Ahogy a szemébe néztem, elfeledkeztem mindenről. Hogy már tulajdonképpen több, mint egy éve együtt voltunk, a folyamatos vitáinkról, a körülöttünk lévő emberekről… Csak hárman léteztünk abban a pár, örökkévalóságnak tűnő pillanatban: Ő, én, és a szívem alatt hordott gyermekünk.
 - Park Seungjun, feleségedül fogadod az itt megjelent Horváth Krisztát? – kérdezte végül a pap, miután elmondtuk az eskünket. Csak mosolygott és mosolygott, mintha övé lenne a világ minden ideje. Nem válaszolt azonnal, és ezzel az idegeimre ment, még ha tudtam is, mit fog mondani.
 - Igen – nyögte ki végül, és láttam a szemeiben megcsillanni a könnyeket. A drágám elsírta magát, mielőtt én megtehettem volna.
 - Horváth Kriszta, fele… férjedül fogadod az itt megjelent Park Seungjunt? – Majdnem elnevettem magam, ahogy belebonyolódott a szövegbe, de ehelyett ügyet sem vetve rá mondtam igent.
Felhúztuk a gyűrűket, majd szenvedélyesen megcsókolt. A külvilág eltűnt számunkra, pontosan olyan volt, mint a legelső: szenvedélyes, érzelmekkel teli és boldog.

Sikerült életem legemlékezetesebb napjává tenni. Minden passzolt, egyetlen egy dolgot kivéve, ami csak jóval később esett le, amikor a képeinket nézegettem, öt hónappal később.
 - Park Seungjun! – kiáltottam fel iszonyatosan sípoló hangon.
 - Igen, szívem? Fáj a lábad? Masszírozzam meg? Vagy a kicsi rúgott? – csillantak fel a szemei, ahogy belépett a nappalinkba.
 - Komolyan abban a teremben esküdtünk meg, ahol a U táncos videóját forgattátok? – néztem rá dühösen, mire kínosan felnevetett.

 - Hát, tudod… Elég sokba került minden, szóval úgy gondoltam, legalább a termen spóroljunk… 

2017. október 22., vasárnap

Pillangó a holdfényben - Harmadik fejezet

Nem szívesen fűzök most hozzá semmit, csak jó szórakozást, és ne akarjátok Inseong halálát nagyon... 
*****

2017. október 1., vasárnap

Pillangó a holdfényben - Második fejezet

Sziasztok, megjöttem a folytatással!Nem tudom betartani, amit Kriszta kért tőlem az Epilógusban, ezért ne haragudjatok nagyon kérlek. Vagy haragudhattok, csak a fejemet hagyjátok a nyakamon, kérlek. Izé, akkor jó szórakozást, meg ilyenek. :D 
*****

2017. szeptember 25., hétfő

Pillangó a holdfényben - Első fejezet

Sziasztok! Nem tudom, mennyire emlékeztek a Back Again alatti nyílt utalásaimra, hogy egy nagyobb projekttel készülök, talán semennyire, sőt, lehet, hogy csak most találtál a blogomra. Ez most mindegy is, ugyanis megérkeztem az első fejezettel. Nem írok hozzá litániát, csak annyit még, hogy jó szórakozást, és a kommenteknek különösen tudok örülni! 
*****

Tinkerbells

Kiemelt bejegyzés

Pillangó a holdfényben - Hatodik fejezet

Sziasztok, hosszú idő után ismételten megérkeztem, új fejezettel. Több mint egy hónap telt el, de azért remélem, nem felejtette el mindenki...

Népszerű bejegyzések